cheating gravity
cheating gravity
I can’t fly
never could
bound to the ground for eternity
but
I can imagine
always will
fly, my little creation, fly and roam free!
cheating gravity
cheating gravity
I can’t fly
never could
bound to the ground for eternity
but
I can imagine
always will
fly, my little creation, fly and roam free!
A királylány
Egyszer volt, hol nem, tán az Óperencián is túl, de mindenesetre egy hatalmas toronyban — vagy valami hasonló helyen — élt egy királylány.
Messzi földön terjedt a szóbeszéd, miszerint a vár bevehetetlen, eddig egy legény vagy leány sem akadt, aki meg tudta volna mászni, hogy kimentse lakóját a szörnyű magasságból. Nosza, hősünknek se kellett több, elhatározta, hogy majd ő aztán!, mert ugye azért az mégsem járja, hogy egy meseszép királyleány egyedül raboskodjon holmi tákolmányban.
Fel is kerekedett hát, fittyet hányva mindarra a száz meg száz veszedelemre, amely útjába álhatott volna: manók, boszorkányok, görbeorrú gnómok, sárkányok, páfrányok. De szerencséje volt, egyikkel sem futott össze. Pontosabban egyszer látott egy görbelevelű törpesáfrányt, de úgy ítélte meg, hogy az iméntiek ilyetén kombinációja talán nem olyan lélekmorzsolóan aggasztó, hogy érdemes legyen vele hadakozni, így végül különösebb problémák nélkül, de azért hosszú idő után megérkezett úticéljához.
dallam
csend.
zavartalan, békés,
táncra hívja az elmét:
gondolj, gondolj! — súgja.
NEM!
mára elég,
pihennék.
csend.
már-már üvölt, oly üres.
aludnék, de nem lehet
ekkora hangos némaságban.
felrémlik egy dal,
képek és tánc;
keringőt járnak
az ujjak a zongorán.
csend.
lágy, elringat.
agyam billentyűin
walzerbe fúlt a tudat.
ó, álom, édes álom…
ősz
ősz
ősz. levelek.
szőnyeget szőnek.
tarka avar-kavar —
elringat, batakar:
halkan dalol,
zörög és ropog.
a szőnyeg már takaró.
alatta sok apró,
álmos kis élet
ágyaz meg télre.
apró kis forgószél
Elragadott, felkapott… nem tudtam, hogy ez lesz, megbántam.
Nem akarom, már nem! Tényleg! Nem akarok menni!
Ó, Istenkém, hadd maradjak, meg kell nyugtatnom,
nem ő volt az oka! Papucsban rohant hozzám ki.
Hallod, Anyu? Papucsban! Sose szokott abban!
Anyu, baj van! Mondd meg neki, kérlek,
buta voltam, balga, de már bánom…
Lassan vége hát, ennyi volt és béke.
Forgószélként felkapott, nem tudok
már menekülni, nem ereszt,
akárhogy is vágyom
vissza, nem lehet.
Vége van és
kés…
…-z
…
..
.
Csöndesen terül szét a padlón a vörös, nyaldossa a papucsot. Fénybe borul minden és elhalkul; már csak némán szorongatom a fehérség kezét, s próbálok mosolyogni, nyugtatni, azt mondani, nem lesz semmi baj.
De szépen dobog, akár egy tam-tam dob!
Elvarázsol, ringat, halkan szól:
ta-tam … ta-tam … ta-tam…
tam…
tam…
tam…
…
In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti.
Amen!
Apró kis forgószél volt, semmi más.
Csak felkavarta egy világ porát.
a nő
kéjes gyilkos,
akiért a szíved szakad;
kése: mosoly —
s te boldogan belehalsz
zivatar dézsából öntve
arcodba üvölt,
szemenköp,
te meg csak
menekülsz, tűröd vagy élvezed,
mintha ő lenne a minden,
te meg a senki.
ez perverz
Áldozat
elcsúszott az élet banánhéján
koppant,
roppant,
belerokkant…
+üzlet, -ember
és lőn…
[ez itt a reklám helye]
köszönöm,
hogy megvette,
önön
kerestem
egy újabb kastélyt;
akar benne egy estét?
olcsón megszámítom,
csak egy kisebb vagyon.
ó, nem baj, ha nincs pénze,
csak a lelkét kérem érte…
Harapdálós
beleharaptál a karomba
beleharaptam a nyakadba
beleharaptál az ajkadba
beleharaptam az ajkamba
beleharaptál az ajkamba
beleharaptam az ajkadba
life
“why are we here?”
someone asked me
see
hear
taste
smell
touch
feel
cry
smile
meet people
talk
get friends
fall in love
encounter a whole universe
feel whatever you have to feel
live your life
and you will know
Requiem
Volt egy boldog életem, egy drága menyasszonyom. Épp kezdtünk lábra állni, tapogatózni és átlépni az élet küszöbén, már volt egy kicsi, kissé idős és rozoga, de mégis közös lakásunk, ahol együtt éltünk; terveink voltak, jövőnk, vágyaink és álmaink. Szerényen ugyan, de megvoltunk, jól éreztük magunkat, reménnyel telve tekintettünk minden elébe, ami ránk várt.
Szerettem azt az életet. Azon a téli reggelen is mosolyogva mentem munkába, amikor elütött… Reccsenés és fájdalom, aztán sötétség. Kósza, zavaros hangokat hallottam, eleinte izgatott kiáltásokat, majd egy éles szirénahangot, rázkódást éreztem, tűt, egy ajkat az ajkamon, de nem az övét, egy lórúgást, végül lassan elhalványodott minden.
Cside-csodás
- Kukucs!
- Te meg ki vagy?
- Én vagyok minden gondolatod megformálója, vágyaid meghallgatója, éjszakáid őrzője.
- Kicsoda?
- Na jó, az álommanód vagyok.
- A mim?
- Tudod, mit? Hívj egyszerűen Bélának!
- Ó. Szia Béla. És mit csinálsz te itt?
- Álommanóskodom.
- Azt hogy kell?
Ha egy virág leszakítja önmagát…
“Ha egy virág leszakítja önmagát…”
2008.12.18.
Körbenéz, és olyan emberek veszik körül, akik… egyszerűen nem érdemlik meg. Nem akar közéjük keveredni, nem akarja, hogy az övékké váljon. Más környezetben, más helyzetben talán, de így nem. Inkább leszakítja önmagát, minthogy ennek részese legyen.
J.
Kányádi Sándor — Ballada
Kányádi Sándor
BalladaGuggol a kúton a gyerek,
kezében kortyol a korsó.
Kék szárnyú pillangó libeg
a kút fölé. – Jaj, a korsó!Koccan a korsó, csobban a
víz, – azon mereng a lepke:
a gyűrűző vízre szálljon-e
vagy a cserepekre.
